Jelenleg egyetlen kijelölt szervezet sincs, amely egyértelműen meghatározhatja az újraélesztési protokollt, valamint az oktatási irányelveket. Az 1992-ben megalakult ILCOR (http://www.ilcor.org/home/) bizottság azonban törekszik a közös munka és egyetértés kialakítására.

Jelenleg egyetlen kijelölt szervezet sincs, amely egyértelműen meghatározhatja az újraélesztési protokollt, valamint az oktatási irányelveket. Az 1992-ben megalakult ILCOR (http://www.ilcor.org/home/) bizottság azonban törekszik a közös munka és egyetértés kialakítására.

Az ILCOR az alábbi szervezetek munkáját fogja össze:

• American Heart Association
• Australian and New Zealand Committee on Resuscitation
• European Resuscitation Council
• Heart and Stroke Foundation of Canada
• InterAmerican Heart Foundation
• Resuscitation Council of Asia
• Resuscitation Council of Southern African

A szervezetek tagjai kétévente üléseznek és minden ötödik évben megjelentetik új ajánlásukat. Az új irányelvek kiadására a napokban került sor (2015. október). Elsődlegesen a sürgősségi ellátásban dolgozók számára nyújtanak támpontot, de ezen irányelvekre épül a laikusoknak javasolt ellátási sor is. A protokollok kiadását megelőzően az ILCOR hét munkacsoportot hozott létre, hogy a beérkező javaslatokat és kritikákat felülvizsgálják, majd  2015 februárjában a munkacsoportok előterjesztették javaslataikat.

A megalakult munkacsoportok:

1. Akut koronária szindróma
2. Egészségügyi újraélesztés (ALS)
3. Laikus újraélesztés (BLS)
4. Oktatási irányelvek
5. Elsősegély
6. Újszülött újraélesztés
7. Gyermek újraélesztés

Mindegyik munkacsoport alaposan áttanulmányozza az egyes témakörökben végzett kutatásokat a világ minden tájáról, majd ezek alapján felülvizsgálják az korábbi útmutatásokat és megalkotják az újakat. Így hangsúlyozni kell, hogy az új irányelvek mindig nagyon alapos szakmai kutatásokra alapoznak.

Az egyes munkacsoportok vizsgálatai közül csupán a laikus újraélesztéssel foglalkozóét említjük meg. A felmerült 21 vizsgálandó kérdés között az alábbiak szerepeltek:

Mekkora az optimális mellkasi kompresszió mélysége?
Mekkora az ideális frekvencia (percenkénti lenyomások száma)?
A mellkasi kompresszióval vagy a lélegeztetéssel érdemesebb-e kezdeni?
A 30:2-es arány megfelelő-e?
Érdemes-e a segélynyújtóknak 2 percenként cserélni?

A kérdések megválaszolása nem egyszerű, hisz számos területen nem állnak rendelkezésünkre tudományos vizsgálatok, míg más kérdésekre ellentmondásos eredmények születtek. Az bizonyos, hogy az irányelvekben jelentős változások nem következnek be, és egyre több vizsgálati terület vár még feltérképezésre.